Chapter 08

Chapter 08

Hali. Bejelenthetem, hogy még ma elkészültem a fejezettel. Remélem tetszeni fog, mert én személy szerint szeretem ezt a részt. Rengeteg ötletem volt a mostani résszel kapcsolatosan, de mikor leültem írni, egyik se tűnt már olyan jónak. Így aztán máshogy kezdtem írni és ez jött ki belőle ×× Jobb ez így szerintem. Köszönöm az eddigi feliratkozót, a kommentelőket, és a türelmeteket. :**

Jó olvasást ××

First Kiss

Reggel Finn szobájában ébredek, de mikor megfordulok nem találom őt. Hány óra lehet?

Hamar feltornázom magam az ágyból és elindulok a többiek keresésére. Mikor kinyitom az ajtót, a folyosóra érek, de nincs ott senki. Lesétálok a lépcsőn, amilyen halkan csak tudok, remélve, hogy nem költök fel senkit. A szüleik valószínűleg már javában alszanak, miután hazajöttek a bálról.

A nappaliban sincs senki, így elindulok a konyha felé. Már épp beléptem volna de előttem termett Finn.

- Jó reggelt, Raine – üdvözölt suttogva. Hangja nem illett hozzá. Rekedtes volt, és fura. Nem ismerem őt rég óta, de ezt így is meg tudom állapítani, hogy valami nincs rendben.

- Jó reggelt. Mi a baj? - ráncolom a homlokom.

Ő csak megvakarja a nyakát, és szintén homlokát ráncolja.

- Nem szívesen mondom ezt, de el kell menned, mielőtt anyáék felébrednek – nyögi ki végül.

Azt hittem félre hallok. Ennyire titkos akció volt, az, hogy itt aludjak? Velem van a baj? Annyi kérdés összegyült bennem, mindez egy mondat miatt. Lehet csak poénnak szánta.

- Mi? Most viccelsz?

Kifújja az eddig bent tartott levegőjét, de továbbra is nehezen lélegzik. Zavarja őt, hogy el kell küldjön. Akkor miért hívtak ide?

- Nem, sajnálom. Majd később mindent elmagyarázunk.

Épp tovább akartam őt faggatni, de egy női hang szólalt meg a hátunk mögül. Nem vett észre engem, ezért Finn gyorsan cselekedett, hogy ez ne is történjen meg.

Behúzott maga mögé és a konyhából nyíló éléskamrába terelt. Hideg volt bent, és sötét, Finn mégis rám csukta az ajtót.

- Maradj kérlek itt, és légy csendben – kérlelt.

Hangja ijedt volt, ami miatt én is megijedtem. Muszáj volt hallgatnom rá, már csak azért is, mert nem tudom pontosan mi folyik itt. Úgy döntöttem hallgatózni fogok. Tudom, hogy ez nem szép dolog, de mi mást tehetnék, mikor be vagyok zárva egy idegen helyen?

- Finn! Jó reggelt – hallatszott a női hang.

- Jó reggelt anya.

- Mit csinálsz ilyen korán fent?

- Csak kávéért jöttem.

- Csinálnál nekem is? És behoznád a hálóba?

- Igen anya.

Csend következik, majd lépteket hallok távolodni. Újabb csend, aztán a léptek közelednek felém. Finn a kilincsért nyúl, de el is húzza a kezét, mikor újabb hang hallatszik.

- Finn – ez egy fiatal hang. Emmyé lehet.

Megint csend. Nem hallok semmit. Mi történik?

Hirtelen kinyílik az ajtó és meglátom a kis Emmyt. Aranyos arca van. Épp engem bámul, majd fel testvérére.

- Emmy, ő Raine – mutat felém Finn.

A kislány félénken köszön, én pedig elmosolyodom és vissza köszönök.

- Miért kell a kamrában lennie? - kérdezi Emmy. Erre Finn is elmosolyodik.

- Nem kell, már épp menni készült – magyarázza.

- Átöltözöm – mondom, és már ott is hagytam őket.

Felszaladok a lépcsőn, ügyelve arra, hogy ne csapjak zajt. Berohanok a fürdőszobába ahova Jack kiterítette a ruháimat. Minden megszáradt kivéve a felsőm. Muszáj magamon hagyjam Jack felsőjét.

Megint lemegyek csendben, és a nappaliban ott találom Finnt.

- Elkísérlek az utca végéig – mondja.

- Mi ez az egész?

Sóhajt. Nincs ínnyére neki amit kérdezek. De tudni akarom, tehát felvont szemöldökkel nézek rá.

- Nem tudom most elmondani, de tényleg sajnálom.

- Még mindig segíteni fogtok?

Megtorpan az utca közepén, ezért én is megállok.

- Miért kérdezed ezt?

- Mert nem vagyok benne biztos – felelem,

Lenéz a járdára, és elmosolyodik. Olyan aranyos így.

Újra felnéz rám, és csillog a szeme. Ragyog a felkelő nap fényében. Kezdek megijedni a saját gondolataimtól, ezért gyorsan kiverem a fejemből.

- Persze, hogy segítünk. Nem változott semmi.

- Rendben, akkor majd találkozunk – válaszolok és már el is siettem mellőle.

Féltem, hogy az amit most láttam benne, tovább fog erősödni, és ez nem tenne jót. Nem kellet volna elfogadnom az ajánlatukat miszerint aludjak náluk. Már akkor tudtam, hogy nem lesz jó vége, mégis belementem. És most tudtam meg, miért.

Finn két szép szeméért. Igen. Tényleg szép szemei vannak, és akkor mi van? Akkor sem szabad tetszenie, hiszen csak munkatársak leszünk.

Az, hogy ő most gyakorlatilag kitessékelt a házból, ez volt a biztosított tény, hogy nem szabad úgy gondolnom rá. Tehát jobb, hogy ezt tette.

Az ágyában is hülyeség volt aludni, nem tudom mit hittem. Csak abban a pillanatban elgyengültem, és a vihar miatt megnyugvásra vágytam. Amit csak Finn ölében kaphattam meg.

Már az utca végénél jártam mikor futó lépéseket hallok a hátamtól.

- Raine! Várj – kiabál utánam.

Megfordulok, és már előttem van. Száját számra tapasztja és csókol. Annyira meglepett tette, hogy nem tudtam tenni semmit. Nem értem miért teszi ezt de hagytam magam. Még ha akartam is tenni ellene, elszállt minden erőm, és csak álltam. Talán nem is tartottam magam, ő fogott a karjában.

Mikor abba hagyta, felnéztem rá, és szememmel könyörögtem a folytatásért.

Nem értem mi ütött belé, és belém.

- Nem hagytad, hogy elköszönjek – vigyorogta.

Lenéztem a földre és elvörösödtem. Ezért akart elkísérni az utca végéig?

- Hát akkor szia – mondja még mindig vigyorogva és elenged. Nehezemre esik ezek után megtartani magamat, de muszáj.

- Szia – suttogom. Ő pedig sarkon fordul és elszalad.

Úgy érzem magam mint egy tini diáklány aki most kapta meg első csókját. Lényegében ez is történt. Bár nem nevezném első csóknak, hiszen az ajkaim már nem szüzek – ahogy Effie mondaná. De most kaptam meg az első csókot Finntől.

Tejóég! Miért hagytam? Pedig már épp elhatároztam, hogy nem szabadna hagynom. Milyen lesz újra találkozni vele? Azt se tudom miért kaptam.

Annyi kérdés gyűlik bennem, a fontossági sorrendet se tudom megállapítani. Azt se tudom megmagyarázni miért rossz döntés vele lennem. Csak érzem, hogy nincs rendben. Jack-nek mit mond majd?

Egész úton kérdések sorozatai törték a fejemet. Ha csak egyre is tudnám a választ, már rég úton lennék a barátnőmhöz. Ő tudna segíteni. De amíg nem tudok semmit megmagyarázni, addig nincs miért őt zaklatnom. Ugyanazt kérdezné tőlem, amit én ezerszer megkérdeztem magamtól hazafele.

Nagyon nincs ez rendjén. Táskámban megszólal a telefonom és azonnal kihalászom a kulcsommal együtt. Miközben nyitom az ajtót, elolvasom az üzenetet.

Kérlek ne mondj Jacknek semmit mi történt. Majd beszélünk :* -F

Finntől jött. De ezt sem tudom megmagyarázni, miért akarja titkolni Jack előtt. Bár így könnyebb, mert nem kell megmagyaráznom. Mit is akarnék megmagyarázni? Nem az én hibám volt.
Belépek a házba, de alig vagyok itthon öt perce, máris csengetnek.
- Effie? - nyitom ki az ajtót.
Meglepődtem mikor nem a barátnőmnek nyitottam ajtót.
- Raine. Szia, bejöhetek? - köszön az a srác akivel akkor találkoztunk, mikor négyesben mentünk reggelizni. A nevében nem vagyok biztos ezért megkérdezem.
- Persze. Sam, ugye?
- Igen.
Beengedem, mert kíváncsi vagyok, mi miatt jött, és honnan tudja, hol lakom. A konyhába megyünk.
- Jack mondta, hogy itt laksz – válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
- Ó!
- Azt is mondta, hogy mondjam meg, ma nem tudnak segíteni. Ezért küldött engem.
- Ó!
Elmosolyodik reakcióm láttán. A helyében én is ezt tenném. Egyáltalán nem tudok semmit.
- De most az a jelenet jön amikor Tiffany találkozik Kyle-al – gondolkodom.
- Ki az a Kyle és Tiffany? - értetlenkedik Sam.
Ekkor kapok észbe, hogy ő nem olvasta a történetet, és nincs honnan tudja.
- Milyen segítséget mondott Jack? - kérdezem.
- Hogy segítsek forgatni, és színészkedni is lehet, hogy kell.
- Üres Kyle szerepe – vigyorgom.
Ő is elmosolyodik.
- Ez tök jó, de kíváncsi lennék mit is kéne eljátszanom
Hamar kihozom a forgatókönyv másolatot, majd megkeresem a részt, és átnyújtom neki.
Miközben olvassa, felrakok egy adag kávét főni.
- Kérsz kávét?
Sam fel sem emeli a fejét, csak aprót bólogat, és lapoz egyet. Mosolygásra késztet, az, hogy olyan elmélyülten olvassa az irományomat. Talán Jack és Finn is így olvasták? Jó elképzelés. Akaratlanul is elém tárul a kép, ahogy Finn olvassa és nem figyel semmire a külvilágból.
Már vigyorgok mint egy idióta, és a kávé sípolós hangjára leszek figyelmes.
Hamar kiöntök két csészével, rakok bele cukrot, majd átnyújtom az egyiket Samnek.
Még mindig olvassa, és le sem veszi a szemét róla. A jelenet elég hosszúra sikeredett, véleményem szerint. Arról szól, hogy Tiffany, egy lány aki harcol a gonosz ellen, és segíti főhősünket a bajban. De mikor nem Sophi-nak segít, akkor a hozzá rendelt társával együtt kell működnie. Kyle-al viszont az elején nem egyeznek meg, ezért gyakran kerülnek veszélyes helyzetbe.
Amit Sam olvas, ott éppen egy ilyen helyzet alakul ki, és végül megoldják együttműködéssel.
A jelenet végén viszont Kyle-nak meg kell csókolnia Tiffany-t.
Látom Sam arckifejezésén, hogy a vége felé tart. Vörös fejjel kevergetem a kávémat, amiben már minden cukordarab elolvadt.
- Ez... öhm.. nem találok rá szavakat – motyogja. Közben kortyol egyet a kávéból.
- Nem kell eljátszanod, keresek valaki mást ha nem akarod.
- Még szép, hogy akarom. Csak egy apró kérdésem lenne – mosolyog.
Akaratlanul is sóhajtok egyet. Megkönnyebbültem hallva ezt.
- Mégpedig?
- Ki játssza el Tiffanyt?
Felnevet, és én is. Logikus, hogy ezt kérdezi. Ha meg kell csókolnia valakit, színészkedésből, legalább tudja ki lesz az illető.
- Effie, a barátnőm akivel reggeliztünk – magyarázom.
Lehet, hogy tévedek, és rosszul látok, de mintha felcsillant volna a szeme, a lány említésére.
- Elvállalod? - kérdezem.
- Benne vagyok – kacsint.