Chapter 09
Hali. Ezer bocsánat, hogy csak most hozom a részt, de elfoglalt voltam az elmúlt időben. A következő héten is az leszek, de remélem tudtok várni :) Elkezdem írni a következő részt még ma, hátha készen leszek a hétvégére vele és olvashatjátok is :D Nem tudok többet mondani, úgyhogy legyen szép napotok, írjatok kommentet.
Jó olvasást ××
The arrow shooters
A következő nap elmeséltem Effinek a hírt, hogy milyen szereplőnek találtam megfelelő színészt.
Először nem volt lelkes a hírtől de később megbékélt
- Ezt ugye nem
mondod komolyan? - emelte fel a hangját miután szóba hoztam
Sam-et.
- Dehogynem, nagyon
is komoly vagyok – próbálom nem elmosolyodni, hogy ne lássa
szórakozásomat. Ugyanis nagyon mókásnak találtam azt, hogy
barátnőm fel van háborodva. Nem sokszor van alkalmam ilyet
tapasztalni. Tulajdonképp nem is értem miért nem fogadja el
egyből a hírt. Mostanában sokat mesél arról, hogy szeretne
belekezdeni egy kapcsolatba. Én most tálcán nyújtom a
lehetőséget, ő pedig kiabál velem. Talán valami baj van az
alannyal?
Effie dühösen mered
rám és nehezen veszi a levegőt. Szándékosan csinálja, azt hiszi
ezzel elér nálam valami változást. Mikor észreveszi hogy
hatástalan, kezd lenyugodni.
- Mit mondott
pontosan? - kérdezi, és most már nem tudom vissza fojtani a
mosolygást.
- Azt amit már az
előbb is elmondtam – mordulok fel, hiszen már kétszer hallotta
a történetet. Mégis újból belekezdek mert továbbra is
határozottan néz felém.
Majd
mikor újra elmeséltem neki az egészet, ujjongani és sikoltozni
kezdett. Nagyon hálás volt amiért Sam-et kértem fel erre a
szerepre. Szinte tudtam, hogy elfogadja őt.
Délután
úgy döntöttünk, hogy értesítjük a színészeinket, jelenjenek
meg a kijelölt helyen. Felhívtuk Sam-et és Jacket. Mindannyian
alig várták már, hogy a felvétel melyben ők is szerepelnek,
kezdetét vegye.
Igazából
én is vártam volna, ha nem kéne aggódnom a Finnel való
találkozás miatt. Hiszen mégis csak megcsókolt? Nem tudom mi volt
a szándéka, és azt sem tudom biztosan nekem mi volt a szándékom
mikor engedtem neki.
Igaz,
hogy az sms-ében az állt, hogy ne mondjak semmit Jacknek, ezt be
is tartom, de másnak se beszéltem erről. Még Effienek se.
Úgy
döntöttem, hogy tudomást se veszek a történtekről, mintha semmi
sem történt volna. Nem jelentett semmit. Ugye neki nem?
Negyed
kettőkor elindultunk barátnőmmel a közelebbi park felé. Ez volt
a megbeszélt hely. Fél kettőre oda is értünk, amikor már
mindenki ott várt.
- Sziasztok
– köszöntöttük egymást. Én próbáltam nem Finnre nézni,
aki viszont határozottan engem kémlelt. Úgy fürkészett, mintha
időzített bomba lennék.
Ha
most ettől tart, akkor nem kellet volna megcsókolnia. Nem értem
őt.
- Kezdetét
veheti a forgatás? - ujjongott Effie.
Mindenki
egyet értett vele, így hát bele is vágtunk. Effie és én hoztuk
a cégtől kapott kamerát, de még mielőtt kamera elé álltunk
volna, a rövid szöveget gyakoroltuk.
Miután
már mindenki tisztában volt vele mi a dolga, Sam a kamera mögé
sietett és mi épp felvenni készültünk azt a jelenetet amikor az
ikreket ismertetjük, bemutatjuk.
Még
mielőtt belevágtunk volna, barátnőm egy ötlettel állt elő.
- Álljunk
előbb mindannyian a kamera elé, és mondjuk be a jelenet címét –
vigyorgott.
Ezt
remek ötletnek tartotta mindenki, még én is egészen addig míg
Finn a hátam mögé nem került.
- Szia,
hogy vagy? - súgta a fülembe.
Gyorsan
ránéztem a többiekre mellettem, hogy hallották e az előbbi
jelenetet. Szerencsére mindenki el volt foglalva Sam
szerencsétlenségén, miszerint nem tudja beállítani a kamerát
visszaszámlálóra. Majd Jack odarohant segíteni neki.
Nem
válaszoltam Finn-nek, csak figyeltem a többieket. Közben azt
mondogattam magamnak „nem történt semmi, Finn nem mondott
semmit”. Elég gyerekesnek tartottam magam abban a pillanatban, de
úgy éreztem segít.
Jack
és Sam végre megoldották a problémát, majd vissza szaladtak
közénk. Egy szép nagy csoportot alkottunk. Párokban álltunk,
vagyis Effie Sam-el, én Finnel, és Jack maradt középen.
Majd
mikor a piros fény megállt a pislogásból és átváltott zöldé,
mindenki egyszerre kiáltotta:
- Csapó
egy, jelenet: Az ikrek bevonulnak – a címet nem én, hanem Jack
találta ki, ami mindenkinek tetszett.
Majd
mikor szétoszlottunk, kezdetét vette a jelenet.
Lágy szellő suhant
át a fák között, mikor Sophie meglátott két árnyat a fák
mögül. Rögtön előkapta fegyverét és az árnyak felé
fordította. Ébernek kell maradnia, ha nem akar meghalni. Veszélyes
az erdő éjszaka. Nem tudhatja ki lakozik ezen a helyen. Állatok,
vagy talán valami más is? Veszélyesebb? Sophienak sok ellenséggel
kellet szembenéznie, ezért egyre bátrabb és erősebb lett.
Hirtelen egy ág
roppanására lett figyelmes. Ugyancsak az árnyak felől jött.
Talán egy farkas amely most indult vadászni? Vagy csak egy őz
amely menekül valami elől?
Sophie elindult a fák
felé, a kardját még mindig maga elé tartotta. Néha
hátrapillantott, nehogy onnan támadjon a fenevad.
Lassan lépkedett,
figyelt minden mozdulatára. Az ágakat melyek a földön hevertek,
kikerülte, nehogy zajt csapjanak és elárulják közeledtét. Már
csak két lépésnyire van az árnytól, de Sophie megáll. Mély
levegőt vesz, és kifújja. Majd hirtelen hatalmasat ugrik és ott
terem a fák mögött. Onnan pedig egy ijedt őz ugrik elő és
menekülőre fogja. A lány pedig csak az őz után néz míg eltűnik
a szeme elől.
- A francba –
suttogja. Ez azt jelzi, hogy megint elszalasztott egy vacsora
lehetőséget. Az őz pedig már messze jár, nem érdemes utána
erednie. Így hát Sophie megfordul azzal a szándékkal, hogy a
menedékhelyére mehessen, ám mikor teljesen megfordul, a háta
mögül két alak jelenik meg.
Nem látszanak jól a
sötétben, de tisztán kivehető hogy egyformák. Tetőtől talpig
ugyan azok. A ruhájuk sem különbözik. Mind a kettőnél csak egy
ily puska volt, tehát nem vadászok. Vagyis nem rá vadásznak.
Sophie látva ezt megkönnyebbült majd megint megfordult, hogy
tovább mehessen.
- Álljon meg –
utasította az egyik. Nem látta melyikük volt az, de inkább
megállt, minthogy az életét kockáztassa. Hiszen mégse ismerte
őket, nem tudta mire voltak képesek.
Sophie
lassan feléjük fordult és kérdően nézett rájuk.
- Ki vagy te, és
mit keresel ilyenkor erre fele? - szólt a jobb oldali iker.
- Vadásztam –
hangzott a lány szájából az egyszerű válasz.
- A mi
területünkön? - a másik iker ingerültebb volt.
Majd testvére
megálljt parancsolt a kezével és ő engedett. Látszott ki az
idősebb, még ebben a gyenge fényben is.
- Attól tartok ez
esetben velünk kell jönnöd – szólt ismét a jobb oldali.
- Attól tartok ez
nem lehetséges – Sophie kezdte elveszíteni türelmét, de
próbálta leplezni.
Mély levegőket vett,
és lassan fújta ki.
- Miért? - köpte
a másik.
Ismét mély levegő,
majd kifújja.
- Mert úgy tűnik
ellenséges területre léptem, úgyhogy inkább vissza mennék a
sajátomra.
Az ikrek észrevétlenül
egyre közelebb léptek Sophiehoz. Már majdnem karnyújtásnyira
voltak, mikor Sophie hátralépett.
Az idősebbik iker meg
is állt, de mire észrevette testvérét, aki tovább közeledett a
lány felé, már tul késő volt. Sophie is egyre hátrébb lépett,
és mikor megfordult volna, hogy futásnak eredhessen, a fiatalabbik
iker lábon lőtte. Sophie azonnal a földre esett.
Mikor
véget ért a jelenet, már igazából is beesteledett. A jelenet
sötétben játszódik, de ha sötétben vettük volna fel, akkor
semmi sem látszódott volna, ezért majd Finn effektekkel fogja
megoldani. Ez is Jack ötlete volt.
Gyorsan
összeszedtük a felszerelést, a kölcsönzött ily puskákat
Jacknél tartjuk, ezért azokra ő felelős. Majd mindannyian
indulásra készen voltunk, mikor Finn egy ötlettel rukkolt elő.
- Nem
ünnepeljük meg, hogy felvettük az első jelenetet? - kérdezte.
- Dehogynem,
ez jó ötlet, menjünk valahova – értett egyet barátnőm.
Most
már belátom, hibáztam mikor nem mondtam el neki a Finnes ügyet.
Hiszen ha most tudná, biztos nem kontrázott volna a felvetésre.
- Ismerek
egy jó pizzázót a közelben – mondta Sam.
- Indulás
– harsogja Jack.
Én
viszont azon gondolkozom, hogyan húzzam magam ebből ki.
- Srácok,
én inkább nem mennék, mert fáradt vagyok, de nektek jó
szórakozást – szóltam feléjük. Mindenki azonnal felém
fordult, de csak barátnőm kezdett el beszélni.
- Ne
már Raine! Ez a te filmed, és muszáj velünk ünnepelj. Kérlek.
Rá
néztem de nekem már sikerült kifejlesztenem tudásom annyira, hogy
ellent tudjak állni a kutya szemeire. Ezt ő is tudta így a többiek
felé fordult.
- Segítsetek
srácok mert egyedül nem megyek semmire.
Mindenki
kérlelni kezdett, de mikor látták, hogy ezzel se mennek semmire,
hirtelen Jack és Finn hátulról felemelt, és így mentünk a
pizzázó felé.
Akaratlanul
is nevettem, mert mégse akartam, hogy megtudják, miért is nem
akartam menni. Szó se volt fáradságról. Csak Finn miatt kerültem
volna a bulit bár volt kedvem menni.
Ekkor
jöttem rá, mekkora idióta vagyok. Hova lett az a Raine aki eddig
voltam? Hagynám, hogy egy fiú miatt, aki nincs tisztában azzal mit
művel, elrontsa a szórakozásomat? Dehogy. Irány a szórakozás
hullámvasútja.
A
pizzázóban is kifogtam azt az ülésrendet, hogy Finn és Jack közé
szorultam. Szemben pedig Sam és Effie.
Mindenki
jól érezte magát, a fiúk vicceket meséltek, míg mi halálra
nevettük magunkat.
Rendeltünk
pizzát, és sört. A második pohár sör után úgy éreztem nem
kéne többet igyak. De a többiek ezt se engedték. Addig erőltettek
még megittam négy pohár sört. A többiek többet ittak, de nekem
már ez is túl sok volt. A fejembe szállt, és szerintem Finn sem
volt józan már.
A
kezét a derekamra helyezte és le sem vette onnan egész éjjel. Már
kezdett nagyon zavarni.
De
véglegesen akkor telt be a pohár mikor azt súgta a fülembe:
- Nem
lépünk le ketten?
IMÁDOM <3
VálaszTörlésköszi :3
TörlésXD Elképesztő lett! Várom a kövit! ;)
VálaszTörlésköszii :D
TörlésAjánlom, hogy elmenjen vele! :D
VálaszTörlésFinn Fan! <3
:DDD <3
TörlésSziaa..most találtam rá a blogodra. Nekem nagyon tetszik, alig várom a folytatást. Finn fan<3
VálaszTörlésSzia, köszönöm *.*
TörlésSzia imadoom!<3 legyen eleg ennyi sosem voltam a szavak embere:-D
VálaszTörlésKovi resz mikor lesz??:)
Szia,köszönöm. hát nem tudom, a kövi rész fele már megvan írva, még kell a fele és fentlesz talán ezen a héten :)
TörlésFaine shipper lettem te jó ég :3
VálaszTörlésFaine shipper? :) az mi?
TörlésSzia! :3 Most találtam rá erre a blogra. Hála neked, egyszerűen szerelmes lettem a fiúkba! :) Eddig nekem nagyon bejön a történet. :3 Csak pici hibát találtam benne, amit remélem elnézel nekem, és nem leszel haragos rám. A "kellet" - et kellett - nek írjuk. Remélem ezzel kicsit segítettem!
VálaszTörlésTovábbi sok szerencsét,
Dahlia♥♥♥