Chapter 09

Chapter 09

Hali. Ezer bocsánat, hogy csak most hozom a részt, de elfoglalt voltam az elmúlt időben. A következő héten is az leszek, de remélem tudtok várni :) Elkezdem írni a következő részt még ma, hátha készen leszek a hétvégére vele és olvashatjátok is :D Nem tudok többet mondani, úgyhogy legyen szép napotok, írjatok kommentet. 

Jó olvasást ××

The arrow shooters

A következő nap elmeséltem Effinek a hírt, hogy milyen szereplőnek találtam megfelelő színészt.

Először nem volt lelkes a hírtől de később megbékélt

- Ezt ugye nem mondod komolyan? - emelte fel a hangját miután szóba hoztam Sam-et.

- Dehogynem, nagyon is komoly vagyok – próbálom nem elmosolyodni, hogy ne lássa szórakozásomat. Ugyanis nagyon mókásnak találtam azt, hogy barátnőm fel van háborodva. Nem sokszor van alkalmam ilyet tapasztalni. Tulajdonképp nem is értem miért nem fogadja el egyből a hírt. Mostanában sokat mesél arról, hogy szeretne belekezdeni egy kapcsolatba. Én most tálcán nyújtom a lehetőséget, ő pedig kiabál velem. Talán valami baj van az alannyal?

Effie dühösen mered rám és nehezen veszi a levegőt. Szándékosan csinálja, azt hiszi ezzel elér nálam valami változást. Mikor észreveszi hogy hatástalan, kezd lenyugodni.

- Mit mondott pontosan? - kérdezi, és most már nem tudom vissza fojtani a mosolygást.

- Azt amit már az előbb is elmondtam – mordulok fel, hiszen már kétszer hallotta a történetet. Mégis újból belekezdek mert továbbra is határozottan néz felém.

Majd mikor újra elmeséltem neki az egészet, ujjongani és sikoltozni kezdett. Nagyon hálás volt amiért Sam-et kértem fel erre a szerepre. Szinte tudtam, hogy elfogadja őt.

Délután úgy döntöttünk, hogy értesítjük a színészeinket, jelenjenek meg a kijelölt helyen. Felhívtuk Sam-et és Jacket. Mindannyian alig várták már, hogy a felvétel melyben ők is szerepelnek, kezdetét vegye.

Igazából én is vártam volna, ha nem kéne aggódnom a Finnel való találkozás miatt. Hiszen mégis csak megcsókolt? Nem tudom mi volt a szándéka, és azt sem tudom biztosan nekem mi volt a szándékom mikor engedtem neki.

Igaz, hogy az sms-ében az állt, hogy ne mondjak semmit Jacknek, ezt be is tartom, de másnak se beszéltem erről. Még Effienek se.

Úgy döntöttem, hogy tudomást se veszek a történtekről, mintha semmi sem történt volna. Nem jelentett semmit. Ugye neki nem?

Negyed kettőkor elindultunk barátnőmmel a közelebbi park felé. Ez volt a megbeszélt hely. Fél kettőre oda is értünk, amikor már mindenki ott várt.

- Sziasztok – köszöntöttük egymást. Én próbáltam nem Finnre nézni, aki viszont határozottan engem kémlelt. Úgy fürkészett, mintha időzített bomba lennék.

Ha most ettől tart, akkor nem kellet volna megcsókolnia. Nem értem őt.

- Kezdetét veheti a forgatás? - ujjongott Effie.

Mindenki egyet értett vele, így hát bele is vágtunk. Effie és én hoztuk a cégtől kapott kamerát, de még mielőtt kamera elé álltunk volna, a rövid szöveget gyakoroltuk.

Miután már mindenki tisztában volt vele mi a dolga, Sam a kamera mögé sietett és mi épp felvenni készültünk azt a jelenetet amikor az ikreket ismertetjük, bemutatjuk.

Még mielőtt belevágtunk volna, barátnőm egy ötlettel állt elő.

- Álljunk előbb mindannyian a kamera elé, és mondjuk be a jelenet címét – vigyorgott.

Ezt remek ötletnek tartotta mindenki, még én is egészen addig míg Finn a hátam mögé nem került.

- Szia, hogy vagy? - súgta a fülembe.

Gyorsan ránéztem a többiekre mellettem, hogy hallották e az előbbi jelenetet. Szerencsére mindenki el volt foglalva Sam szerencsétlenségén, miszerint nem tudja beállítani a kamerát visszaszámlálóra. Majd Jack odarohant segíteni neki.

Nem válaszoltam Finn-nek, csak figyeltem a többieket. Közben azt mondogattam magamnak „nem történt semmi, Finn nem mondott semmit”. Elég gyerekesnek tartottam magam abban a pillanatban, de úgy éreztem segít.

Jack és Sam végre megoldották a problémát, majd vissza szaladtak közénk. Egy szép nagy csoportot alkottunk. Párokban álltunk, vagyis Effie Sam-el, én Finnel, és Jack maradt középen.

Majd mikor a piros fény megállt a pislogásból és átváltott zöldé, mindenki egyszerre kiáltotta:

- Csapó egy, jelenet: Az ikrek bevonulnak – a címet nem én, hanem Jack találta ki, ami mindenkinek tetszett.

Majd mikor szétoszlottunk, kezdetét vette a jelenet.

Lágy szellő suhant át a fák között, mikor Sophie meglátott két árnyat a fák mögül. Rögtön előkapta fegyverét és az árnyak felé fordította. Ébernek kell maradnia, ha nem akar meghalni. Veszélyes az erdő éjszaka. Nem tudhatja ki lakozik ezen a helyen. Állatok, vagy talán valami más is? Veszélyesebb? Sophienak sok ellenséggel kellet szembenéznie, ezért egyre bátrabb és erősebb lett.

Hirtelen egy ág roppanására lett figyelmes. Ugyancsak az árnyak felől jött. Talán egy farkas amely most indult vadászni? Vagy csak egy őz amely menekül valami elől?

Sophie elindult a fák felé, a kardját még mindig maga elé tartotta. Néha hátrapillantott, nehogy onnan támadjon a fenevad.

Lassan lépkedett, figyelt minden mozdulatára. Az ágakat melyek a földön hevertek, kikerülte, nehogy zajt csapjanak és elárulják közeledtét. Már csak két lépésnyire van az árnytól, de Sophie megáll. Mély levegőt vesz, és kifújja. Majd hirtelen hatalmasat ugrik és ott terem a fák mögött. Onnan pedig egy ijedt őz ugrik elő és menekülőre fogja. A lány pedig csak az őz után néz míg eltűnik a szeme elől.

- A francba – suttogja. Ez azt jelzi, hogy megint elszalasztott egy vacsora lehetőséget. Az őz pedig már messze jár, nem érdemes utána erednie. Így hát Sophie megfordul azzal a szándékkal, hogy a menedékhelyére mehessen, ám mikor teljesen megfordul, a háta mögül két alak jelenik meg.

Nem látszanak jól a sötétben, de tisztán kivehető hogy egyformák. Tetőtől talpig ugyan azok. A ruhájuk sem különbözik. Mind a kettőnél csak egy ily puska volt, tehát nem vadászok. Vagyis nem rá vadásznak. Sophie látva ezt megkönnyebbült majd megint megfordult, hogy tovább mehessen.

- Álljon meg – utasította az egyik. Nem látta melyikük volt az, de inkább megállt, minthogy az életét kockáztassa. Hiszen mégse ismerte őket, nem tudta mire voltak képesek.

Sophie lassan feléjük fordult és kérdően nézett rájuk.

- Ki vagy te, és mit keresel ilyenkor erre fele? - szólt a jobb oldali iker.

- Vadásztam – hangzott a lány szájából az egyszerű válasz.

- A mi területünkön? - a másik iker ingerültebb volt.

Majd testvére megálljt parancsolt a kezével és ő engedett. Látszott ki az idősebb, még ebben a gyenge fényben is.

- Attól tartok ez esetben velünk kell jönnöd – szólt ismét a jobb oldali.

- Attól tartok ez nem lehetséges – Sophie kezdte elveszíteni türelmét, de próbálta leplezni.

Mély levegőket vett, és lassan fújta ki.

- Miért? - köpte a másik.

Ismét mély levegő, majd kifújja.

- Mert úgy tűnik ellenséges területre léptem, úgyhogy inkább vissza mennék a sajátomra.

Az ikrek észrevétlenül egyre közelebb léptek Sophiehoz. Már majdnem karnyújtásnyira voltak, mikor Sophie hátralépett.

Az idősebbik iker meg is állt, de mire észrevette testvérét, aki tovább közeledett a lány felé, már tul késő volt. Sophie is egyre hátrébb lépett, és mikor megfordult volna, hogy futásnak eredhessen, a fiatalabbik iker lábon lőtte. Sophie azonnal a földre esett.

Mikor véget ért a jelenet, már igazából is beesteledett. A jelenet sötétben játszódik, de ha sötétben vettük volna fel, akkor semmi sem látszódott volna, ezért majd Finn effektekkel fogja megoldani. Ez is Jack ötlete volt.

Gyorsan összeszedtük a felszerelést, a kölcsönzött ily puskákat Jacknél tartjuk, ezért azokra ő felelős. Majd mindannyian indulásra készen voltunk, mikor Finn egy ötlettel rukkolt elő.

- Nem ünnepeljük meg, hogy felvettük az első jelenetet? - kérdezte.

- Dehogynem, ez jó ötlet, menjünk valahova – értett egyet barátnőm.

Most már belátom, hibáztam mikor nem mondtam el neki a Finnes ügyet. Hiszen ha most tudná, biztos nem kontrázott volna a felvetésre.

- Ismerek egy jó pizzázót a közelben – mondta Sam.

- Indulás – harsogja Jack.

Én viszont azon gondolkozom, hogyan húzzam magam ebből ki.

- Srácok, én inkább nem mennék, mert fáradt vagyok, de nektek jó szórakozást – szóltam feléjük. Mindenki azonnal felém fordult, de csak barátnőm kezdett el beszélni.

- Ne már Raine! Ez a te filmed, és muszáj velünk ünnepelj. Kérlek.

Rá néztem de nekem már sikerült kifejlesztenem tudásom annyira, hogy ellent tudjak állni a kutya szemeire. Ezt ő is tudta így a többiek felé fordult.

- Segítsetek srácok mert egyedül nem megyek semmire.

Mindenki kérlelni kezdett, de mikor látták, hogy ezzel se mennek semmire, hirtelen Jack és Finn hátulról felemelt, és így mentünk a pizzázó felé.

Akaratlanul is nevettem, mert mégse akartam, hogy megtudják, miért is nem akartam menni. Szó se volt fáradságról. Csak Finn miatt kerültem volna a bulit bár volt kedvem menni.

Ekkor jöttem rá, mekkora idióta vagyok. Hova lett az a Raine aki eddig voltam? Hagynám, hogy egy fiú miatt, aki nincs tisztában azzal mit művel, elrontsa a szórakozásomat? Dehogy. Irány a szórakozás hullámvasútja.

A pizzázóban is kifogtam azt az ülésrendet, hogy Finn és Jack közé szorultam. Szemben pedig Sam és Effie.

Mindenki jól érezte magát, a fiúk vicceket meséltek, míg mi halálra nevettük magunkat.

Rendeltünk pizzát, és sört. A második pohár sör után úgy éreztem nem kéne többet igyak. De a többiek ezt se engedték. Addig erőltettek még megittam négy pohár sört. A többiek többet ittak, de nekem már ez is túl sok volt. A fejembe szállt, és szerintem Finn sem volt józan már.

A kezét a derekamra helyezte és le sem vette onnan egész éjjel. Már kezdett nagyon zavarni.

De véglegesen akkor telt be a pohár mikor azt súgta a fülembe:

- Nem lépünk le ketten?