Playful kiss

Playful kiss

Vacsora közben ránéztem a faliórára, ami 8:40 -et mutatott. Elhatároztam magamban, hogy még lezuhanyozom előbb, és utána lefekszem. 20 perc alatt alvásra kész voltam. Kedvenc macskás hálóingemben nézem magam a fürdőszobai tükör előtt. Azon gondolkozom, miket tudnék még lefekvés előtt csinálni, hiszen most először hagyott itt lakótársam egy egész hétre. Magányosnak érzem magam nélküle pedig csak tegnap ment el. New Yorkból hívták el egy állásinterjúra. Múlthéten csak ezen idegeskedett, én pedig próbáltam megnyugtatni. Már azt hittem sikerrel jártam, mígnem a reptérnél újból előtört belőle az idegesség. Nem hibáztatom, nem mindenkit hívnak meg New Yorkba állás miatt. Azzal is tisztában vagyok, hogy Kies nagyon tehetséges is, megérdemli, hogy megkapja a neki ajánlott állást. Kicsit féltékeny is vagyok rá, hiszen engem nem szemeltek ki úgy mint őt. Egyetem után én mit kaptam? Semmit. Csak egy diplomát amit bármilyen feketepiacon meg lehet kapni. De hát nincs pénzem és folyton bűntudatom lenne ha ilyesmit tennék. Úgyhogy elvégeztem az egyetemet, de még csak pincérnőként dolgozom, ahol kevés a fizu és szerintem most is azon tanakodnak, hogy ki fognak rúgni. Meg is értem őket, 3x késtem beleszámítva azt is ami tegnap történt. Kies szerint is , és szerintem is hamar repülni fogok onnan, de addig keresek más munkát. Mintha az olyan egyszerű lenne. Neki az, hiszen kevés olyan dolog van amihez ő ne értene legalább alapfokon.

A gondolataim elterelődtek. Visszatérek arra, hogy mik a lehetőségeim erre az estére. Átnézem a Facebook meghívásaimat és sorba elutasítom őket. Egy sincs ami igazán érdekelne.

- Talán máskor – mondom ki hangosan. Már éppen csuknám le a laptopomat, mikor újabb meghívásom érkezik. Ezaz! Ez tökéletes buli. Most fog kezdődni! El se hiszem. Pont erre van szükségem, a zene típus azonos az én kedvencemmel, és jónak ígérkezik a társaság is. Bár nem tudom, hogy Kies helyeselné az ötletet, miszerint egyedül indulok el egy buliba.

- Nincs itt Kies – szólalok meg újból. Független vagyok és szabad. Azt teszek amit én látok jónak.

Már teljesen beleélem magamat a függetlenségbe. Az is meglehet, hogy rosszul sül el, de most senki és semmi nem változtathatja meg a kedvemet. Nem érdekel senki és semmi. Még akkor is elmennék a buliba ha Kies azonnal itt teremne és meg akarná akadályozni, bár nincs honnan tudja mi járhat éppen a fejemben. Gyorsan rákattintok az ''elfogadás'' gombra és felpattanok az ágyból. A macskás hálóingemet lecserélem rövidnadrágra és egy sötétkék ingre amit félig betűrök a gatyába, és a lábamra húzom a fekete tűsarkúmat. Berohanok a fürdőszobába és a hajammal próbálok kezdeni valamit. Hosszas próbálgatás után a ribancos , kócolt hajat választom. Nemigazán az én stílusom de egyszer ki kell próbálni. Kihozom magamból a durvábbik énemet. A szememet kihúzom fekete tussal és szempillaspirállal dúsítom hosszú szempilláimat. Remek. Már csak valami fülbevaló kéne ami illik az új külsőmhöz. Á! Meg is van. Kiveszek az ékszerdobozból egy fekete villám alakú párost és rögtön be is rakom. Visszarohanok a szobába az előszobán és a nappalin keresztül. Mindenhol sötét van, csak a szobámban hagytam égve a kis lámpámat. A sötétségen keresztül megyek végig a magassarkúmban , csak egyszer rúgtam bele a kanapéba. A faltól falig méretű tükör elé állok és végig mérem magam. Csodálatos, úgy festek mint egy ribanc. Ez is volt a cél. Bár ez nagyon nem vall rám. Soha se néztem ki így, és soha se éreztem magam ilyen nemtörődömnek. De ez az este más lesz. Nem szólhat bele se Kies, se anya se senki. Lelkes vagyok de nem izgulok. Szerintem egy jó este előtt állok. Ki is fogom élvezni minden percét bárhogy is történjen, és bárhogy is fogok majd szégyellni utána magam. Hatalmas vigyorral az arcomon, lenyúlok a táskámért és zsebembe csúsztatom a telefonomat. Az éjjeli lámpát lekapcsolom, így csak a holdfény világítja meg a házat és a szemem hamarosan megszokja a sötétet. Elindulok az ajtó felé. Átvágok a nappalin, de mire kiérnék az előszobába, zajokat hallok onnan. Hirtelen ledermedek és visszahátrálok a küszöbtől. Ki lehet az? Merül fel bennem a kérdés. Csak én meg Kies lakunk itt és ő most New Yorkban sétálgat. Mégiscsak el lesz rontva az estém? Nem! Azt nem hagyom, bárki is legyen a házamban nem engedem, hogy legjobb estém útjába álljon.

- Szerinted itthon van? - kérdi az ismeretlen behatoló suttogva. Hangjából ítélve férfi.

- Ha itthon lenne, nem sötétben ülne. Vagy remélhetőleg alszik, Marha. - válaszol a

- egy másik mély hangú férfi. Ebből arra következtetek, hogy csak ketten vannak és szerény véleményem szerint elég szerencsétlen betörők. Ki lehet az a két flúgos aki 9 órakor betörést indít egy olyan házba ahol nem bizonyosodtak meg, hogy üres e. Míg ezen tűnődök, körbenézek a rejtőzésem céljából. Sehol egy hely ahol elférnék és menedéket nyújtana. Ismét körbenézek, ezúttal valami -féle tárgyért ami fegyverként szolgáljon. Felkapom a parfümömet, amit az előbb használtam, más hasznos nincs a szobában. Mikor közeledő lépéseket hallok, az ajtó felé irányítom a kölnit és felkészülök a fújásra. Persze tudom, hogy alig lesz hasznomra, de legalább jól fogok szórakozni. És így is lett, az egyik férfi beoson az ajtón, én pedig megvárom míg szembe fordul és lövök. Há! Megvagy. Tudatalattim ugrál örömében, és nem is csoda, hiszen az ismeretlent aki behatolt a magánszférámba, letepertem és most a földön fetreng, szemét dörzsölve. A társa, mielőtt belépne a szobába kintről felkapcsolja a villanyt és így már átláthatóbb a helyzet. A fickó aki előttem hever, olyan 23 év körüli, a másik aki most már belépett a nappaliba, engem figyel a társa hátától egy lépésnyire, nincs lőtávolságra. Ő viszont fiatalabb, 19 évesnek néz ki, de nem vagyok benne biztos. Összehúzott szemmel figyel pár másodpercig, aztán lenéz , jajgató társára és segít neki felállni.

- Mi a...- nyitja ki szemét az áldozatom. Könnyes szemmel engem bámul és próbálja feldolgozni az előbb történteket. Én próbálok visszafojtani egy mosolyt, de elég nehezen megy. Mindkét betörő immár engem néz és nagyon nehezemre esik nem elnevetni magamat. Ennyire szerencsétlenek hogy lehetnek? Hát nem veszik észre magukat?

- Büdös ribanc – morogja mérgesen az enyhén borostás férfi, akit az előbb lőttem le egy olcsó kölnivel.

- Kik vagytok? - tettem fel a kérdést, miközben kezemet magam mellé ejtettem a parfümmel. Nem hinném, hogy nagy veszélyt jelentene rám ez a két szerencsétlenség. Minden apró mozdulatomat figyelték. A fiatalabbik nyugodtnak tűnt, ellenben az idősebbik,akire minden mozdulatom áramütésként hatott. Magamban kuncogtam egy jót, míg próbáltam ki találni, mit is akarhatnak tulajdonképpen tőlem.

- Most már a legrosszabb rémálmod! - sziszegte a szavakat a pirosan izzó szemű férfi.

- Nem bírtam magammal, aprókat kuncogtam, mire mindketten felemelték a szemöldöküket. Bátornak néztek, mikor korántsem mondhattam magam annak. Legalábbis általában nem vagyok az. Most viszont mintha nem is én lennék, nem éreztem magam veszélyben, és még csak nem is bántam volna, ha gyilkosokkal állnék szemben. Alábbhagyott a kuncogásom.

A szemem hamar megszokta a sötétséget és immár végig mérhettem őket. Az áldozatom, talpig feketébe van öltözve, fején egy szintén fekete baseball sapka virít. Szeme világos barna, amit most nagyon jól lehet látni, mivel még mindig könnyeivel küszködött.

Miután őt végigmértem, szemeimmel a fiatalabbik betörőt kezdtem vizsgálgatni. Rajta is fekete ruhát vélek felfedezni, bár neki nincs sapka a fején. Ismerősnek tűnt, de nem tudom honnan. Arcát megvilágítja a hold fénye, így megtapasztalhatom égszínkék szemeit. Fényességétől kirázott a hideg, libabőrös lettem. Ő is engem pásztázott tetőtöl-talpig, egy pillanatra egymás szemébe néztünk, amitől megijedtem és ismét a társának szenteltem a figyelmem.

- Talán viccesek vagyunk? - méregetett az áldozatom.

- Meglehet – feleseltem vissza, apró féloldalas mosollyal.

- Hát akkor, mostantól nem lesz olyan jó kedved. Velünk fogsz jönni – ismertette velem a tervét.

Gondolkodás időd sem hagyott, hamar megragadta a karom és erőteljesen maga után kezdett húzni.

A fiatalabbik hátul maradt és kikapta kezemből a táskámat, ami halk koppanással jelezte, hogy a földre érkezett.

Magamban hálát adok Istennek, hogy a sötétben nem látszik a zsebemben elhelyezett telefonom.

Kiléptünk a terasz ajtaján, ami kitűnő kilátást adott az udvarra. A fekete tájat ami körülvett minket, vagyis alapjában véve csak engem, a hold gyenge fénye világította be.

Elindultunk a virágos kert mellett a kijárat felé, miközben Kies kutyája szimatolta körbe bokánkat. Hiszen csak egy kis tacskó kutyánk volt az udvaron, amit még lakótársam hozott el a menhelyről tavaly nyáron. Megsajnálta a ketrecben gubbasztó, fekete és barna színkombinációjú kiskutyát, és azonnal magával hozta. Később kiderült, hogy megmentette az életét. Ha nem hozza el arról a szörnyű helyről, még elaltatták volna.

Hazudnék, ha azt mondanám, mindenem ez a kutya. Eleinte utáltam, és most se táplálok iránta kedves érzéseket. Inkább csak megszoktam jelenlétét a lakás körül. Nem ugatott ha idegeneket látott, a postás se volt ellensége. Harapásról ne is beszéljünk, olyan szelíd állat mint egy kisegér.

Innen is kapta a nevét, Mickey.

- Nem kell rángatni, tudok menni magamtól is – mordultam fel. Hiszen már olyan erővel huzigált maga után, nem hagyhattam szó nélkül. Különben is, nincs kifogásom a rablásom ellen. Meglepő, még magamat is megijesztem, de ez az igazság. Kíváncsi voltam mit tervez a két balfék.

Még mostanáig se vették észre az elektronikus kütyüt a zsebemben, pedig kétszer belerezgett a combom, mikor SMS-t kaptam. Véleményem szerint Kies lehet az, aki parancsot teljesít, amit még én szabtam ki neki, mielőtt lelépett volna.

Egy nap háromszor kell keresnie. A reggelt és estét, megtárgyaltuk, hogy elég csak egy SMS-t küldenie, délben pedig felhív. Ha mégse teszi akkor okot ad aggodalomra.

- A kulcsot! - fordult hátra az el rablóm, fiatal, jóképű társa felé. Nincs miért hazudnom magamnak. Akármilyen bolond, hogy ilyenkor belemegy, egy emberrablásba, akkor is jól néz ki.

Mit sem törődve, az előbbi kijelentésemmel, tovább húzott. Egészen egy, a változatosság kedvéért, fekete színű furgonig.

A kék szemű srác, kinyitotta a hátsó raktér ajtaját, majd ugyanolyan laza mozdulattal be is zárta mikor új parancsot kapott.

- Nem oda, még kiszökik, elöl jön velünk – súgta a mellettem lévő férfi. Akaratlanul is mosolyra húzódtak ajkaim.

Még hogy én, mozgó járműből kiugorjak? A gondolatától is libabőrös leszek.

Ha azzal fenyegetnének, megölnek, még akkor se vállalnék be ilyen akciót. Nem vagyok olyan bátor, mit ők gondolnak.

Gyors mozdulattal kinyitotta a furgon jobb oldalán lévő ajtót. A karom szorítása alábbhagyott, bár már teljesen elzsibbadt, és nem éreztem ahogy a fiatalabbik srác fog meg ugyanott. Majd betuszkol a középső ülésre, amit ő követett.

A vezető ülést a borostás arcú férfi foglalta el.

Egyszerre csapódtak a furgon ajtajai és egyszer csak felbőgött a motor.

A szemem eltakarták egy kendővel, így nem láthattam merre megyünk.

Az egész emberrablást egy játékként fogtam fel.

- Mi a neved? - kérdezte a fiatal srác a jobb oldalamon, amint megállt a furgon és kiszállt belőle a sofőr.

- Bella -hazudtam - a tied?

- Elias – hangzott a rövid, egyszerű válasz.

Mindketten tudtuk, hogy a másik hazudik. Ekkor hallottam, hogy a jobb ablakot letekeri Eliasnak hazudott srác és a társa kiabál messziről neki.

- Héj, Gre... - folytatta volna, ha nem szakították volna félbe.

- Elias a nevem! - ordította vissza a srác.

A beszélgetés többi részét nem halottam mert jelekkel oldották meg, amit a kendő miatt nem láthattam. Kezdett zavarni a vakság.

- Nem szednéd le ezt a rongyot Gre-Elias – mosolyogtam kedvesen.

Ekkor váratlan dolog következett. A srác finoman lehúzta szememről a kendőt. Egyáltalán nem erre számítottam, viszont jól esett szemeimnek a szabadság.

- Köszönöm – hangomon hallani lehetett a meglepettséget, de ez őt nem zavarta.

Pislogtam párat, körülnéztem de semmit nem láttam a sötétben. Nem tudtam hol vagyunk. Majd viszonoztam a rám meredt kíváncsi tekintetet.

- Hol vagyunk? - erre nem vártam választ, és nem is kaptam.

- Játszunk valamit – szeme csillogott a sötétben és rejtélyes mosolyra húzta száját.

- Nekem már az elejétől játék – mosolyogtam én is.

Továbbra is engem fürkészett gyönyörű kék szemeivel. Figyelte minden reakciómat. Nem lehetett nehéz neki leszűrni azt, hogy hatással van rám.

Kezdtem megszeretni a sötétet, hiszen ha nem lenne, észrevette volna zavaromban pirossá vált arcomat.

- A játék szabályok: akárhányszor megszólalsz, beléd kell, hogy fojtsam a szót. Ez ellen pedig egy fegyver létezik. - kezdett bele mondanivalójába.

- Mégpedig? - emeltem fel a szemöldökömet. Fogalmam se volt mit akarhat, és, hogy erről a társa tud e, de egyre jobban érdekelt.

A gyors kérdésem hallatán felnevetett. Olyan angyali nevetése van, azonnal magával ragadott és még szélesebben mosolyogtam.

- Meg kell hogy csókoljalak – felelte. A fejemben elkezdtem elemezni válaszát, de nem sok időt hagyott, azonnal folytatta.

-De nem sima, érzelgős, csók, mint amilyeneket a filmekben látsz. Inkább büntető csóknak mondanám – magyarázta.

Fogalmam sincs hogy csinálja, de még ennél is jobban kezdett érdekelni a dolog. Kezdtem örülni annak, hogy elraboltak és nem mentem el abba a buliba.

Aprót bólintottam, jelezve, hogy megértettem. Egy hang hallatszott a távolból, amire mindketten felkaptuk a fejünket.

- Kezdünk – mosolyogta kajánul. Gyorsan kituszkolt a furgonból, és gyengéden maga után húzott.

A lábam kissé remegett, a sokktól amit a kocsiban kaptam. El sem hittem, hogy ez velem történik.

Hamarosan odaértünk egy hatalmas épület bejáratához ahol a borostás áldozatom várt.

- Hol voltatok idáig? - dühöngött, amiből azt szűröm le, hogy semmit se tud a fiatal társa tervéről.

Elias nem válaszol, csak maga után húzott az épületbe. Álomszerű volt az egész. Tegnap még egy másik srácról álmodozom, akit egyszer, régen kiszolgáltam a kávézóban, most meg az el rablóm iránt járnak a gondolataim.

Az épület egy motel hátsó bejárata volt. Továbbra se láttam semmit, a lépcsőkön felfele haladva. A korom sötétbe, hagytam, hogy Elias vezessen. Utánunk pedig jött a másik férfi.

Beértünk egy szobába, ahol leültettek egy kanapéra. Majd mindketten kimentek, hogy ne halljam miről beszélnek. Őszintén, nem is érdekelt. Azonnal felálltam, és kimentem az apró teraszra. Legalább a negyedik emeleten lehettünk. Lenéztem a városra, de egy pár kóbor kutyán, és hajléktalanon kívül nem láttam semmit. A telefonomat előhalásztam a zsebemből, majd elolvastam az üzenetet.

Jól vagyok, ne aggódj, inkább vigyázz magadra és aludj jól ×× Kies.

Gyorsan visszaírtam neki egy rövid üzenetet, hogy ő is vigyázzon magára. Nem akartam elárulni merre vagyok, főleg, hogy kivel. Nem féltem. Inkább érdekelt, mi is sül ki a játékunkból.

Visszaejtettem zsebembe a készüléket, majd tovább figyeltem a várost. Hirtelen egy kar ölelt át hátulról és én összerezzentem. Megkönnyebbültem mikor Eliast találtam a hátam mögött, és nem volt a szobában senki más.

- A játékos csókok még mindig érvényben vannak ha megszólalsz. Viszont ha nem szólsz semmit akkor hazaengedlek – súgta a fülembe. A közelségétől libabőrös lettem, és még csak nem is sejtettem mit akar csinálni, amiért nem szabad megszólalnom.

Mikor félresöpörte a hajamat, szabadságot adva ezzel nyakamnak, amit ő azonnal nekilátott apró csókokkal halmozni, már sejtettem mit is akarhat. Engem.

Megfordultam, így szembe nézhettem vele. Nem bírtam magammal, muszáj volt megszólalnom, még ha örökre magához láncol is. Nem érdekelt.

- A társad mit szól ehhez? - suttogtam alig halhatóan, levegőért kapkodva.

Széles mosoly terült el arcán, amit én váltottam ki belőle, kérdésemmel.

Válasz helyett, nekilátott ismét a nyakamnak. Először csókokkal lepte el, majd egy aprót harapott bele, amitől felszisszentem.

Éreztem mosolyát a nyakamon, ami engem is gyenge mosolyra késztetett.

- Nem fogja megtudni, és amúgy se akartunk elrabolni – hadarta el válaszát.

Időt se hagyott gondolkodnom, letámadta ajkaimat. Vadul tépte őket, mint az oroszlán, áldozatát. Tisztában voltam, hogy ezt büntetésből kapom. De valamiért nem a büntetés szót használtam volna erre. Bevallom kicsit fájt amit művelt, de egyre jobban tetszett is. Végére érve egy gyengédebb csókot is kaptam tőle. Nem hittem el, hogy csak ennyit kapok. Bár ez gondolom semmi volt ahhoz képest amit tervezett velem.

Kíváncsiságom uralkodott felettem, így amint elhúzódott, máris újabb kérdéseket tettem fel.

- Akkor miért tettétek? Mi kell tőlem?

- Nem árulhatom el, Quinton már visszament a házba elhozni amiért indultunk. Én addig elvállaltam a szórakoztatásod – felelte. 

- Most már mindent jobban értettem. Több se kellet nekem. Nem volt több kérdésem amire sürgős választ igényelt volna. Nem érdekelt mit visznek el tőlünk. Ebben a pillanatban nem tudtam mással törődni csak az előttem lévő Eliassal.

A válasz után jött az újabb büntető csók, amit most jobban élveztem, mert vissza csókoltam. Döbbenetet véltem felfedezni rajta. De kétség kívül tetszett neki válasz csókom.

Megragadott karomnál fogva, és erőteljesebben húzott be a szobába. Egy éjjeli lámpa volt felkapcsolva, az ágy mellet amire lefektetett. A fény megvilágította az egész arcát.

Ebben a pillanatban kapott el a felismerés hulláma. Ő volt az a kávézóból. Róla álmodoztam esténként, és ő utána epekedtem annyira. Nem hittem a szememnek.

Ő volt Gregory, akiről annyit meséltem lakótársamnak.

Akkor este úgy éreztem , hogy minden amiért küzdöttem sikerült, és jól tettem, hogy nem adtam fel.

Nem érdekelt mit loptak el a házunkból, valószínűleg nem is volt fontos, hiszen fel se tűnt Kiesnek.

Megkaptam az éjszakát attól az embertől akiről mindig is álmodtam.

Valószínű soha többé nem látom.

Egy valami biztos. Aznap éjjel ő el lopott valamit ami számomra fontos volt, és ami minden lány számára fontos. Én pedig boldogan nyújtottam neki oda.

Vége